Szász József festőművész: 1945-ben születtem. Törökszentmiklósra hétéves koromban költöztünk. Szüleim pedagógusok voltak, anyám a már említett iskolában tanított harminc évig, mezőgazdasági mérnök apám pedig a később Székács Elemérről elnevezett mezőgazdasági technikum tanára, majd kollégiumi igazgatója volt 1954-től nyugdíjaztatásáig. Mindketten az ottani református temetőben nyugszanak. A Petőfi úti általános iskolába jártam 1952-1959 között, majd négy éven át a Bercsényi Miklós Gimnázium padjait koptattam. Az itt töltött idő életem legszebb szakaszai közé tartozik. Itt alapozódott meg az a tudás és kovácsolódott az a tartás, amely lehetővé tette későbbi életpályám alakulását. 1963-ban érettségiztem. Egyetemi éveimet 1967-ben nemzetközi szakos közgazdászi diplomával zárva, az ezt követő évtizedekben a nemzetközi kapcsolatok és a nemzetbiztonság különböző területein dolgoztam itthon és külföldi állomáshelyeken egyaránt. Tíz évvel ezelőtt az Információs Hivatal főigazgatója, majd 2003-ig hazánk Macedóniában akkreditált nagykövete voltam. Rövid ideig dolgoztam tanácsadóként a magánszférában is. Mostanára azonban mindez a múlté. „Csupán” nyugállományú tábornok és nagykövet vagyok, viszont új hivatást találtam magamnak: a festészetet. Családomon – feleségemen, felnőtt fiamon és fiúunokámon – kívül ez lett immár nekem a legfontosabb. Első kiállításaim külföldön – Macedóniában és Szlovéniában – voltak. Ezeket később újabbak követték, ezúttal már itthon is. Tizedik tárlatomra idén került sor az egyik budapesti nagyszálló kiállítótermében. Képeim megtalálhatók galériákban, magángyűjteményekben idehaza és külföldön egyaránt. Könyveket is illusztrálok néha. Egy műkritikus szerint ..művészetem . „a ..tárgyszerűség .. és .. a .. fantáziavilágtalányos együttese, a megnyugvás és az ideges vibrálás, az idill és a hajszoltság szintézise”. Ez az egész életemre is jellemző jótékony kettősség talán még a törökszentmiklósi gyermek-és ifjúkorban leli gyökereit… Ki tudja? Pilisvörösváron lakom és alkotok, ihletet adó természeti környezetben. Vannak még terveim – jó képeket festeni, esetleg emlékiratokat írni és, mindenekelőtt, minél tovább együtt lenni azokkal, akiket szeretek – egyszóval: élni. Pilisvörösvár, 2008. április 14.